Egy 2012-ben lefolytatott vizsgálatomat szeretném most megosztani a kedves olvasókkal, melynek eredményei, a feltárt összefüggések mindenképpen közlésre érdemesek.
Kérdésfelvetés:
Ha a tanulási probléma minél előbb felismerhető, akár már csecsemőkorban is, akkor nagyobb esély van arra, hogy mire iskolába kerül a gyermek addigra sikerül az agyi éretlenségét, a részképesség zavarait felzárkóztatni. Az agy plaszticitása (képlékenység, alakíthatóság) annál nagyobb, minél fiatalabb a gyermek, tehát ez is indokolja a korai felismerést és a korai terápiát.
A kérdés tehát, hogy már csecsemőkorban vannak-e a tanulási problémát előrejelző eltérések?
A hazai kisiskolás korú gyermekek körében kimutatható-e a koordinációs fejlődési mozgás elmaradás a különböző tanulási zavarokkal küzdő gyerekeknél?
A vizsgálat alanyai:
A vizsgálatban 2002-2003-as születésű általános iskolás gyerekek tanulási problémájának meglétét hasonlítottam össze a mozgásfejlődésükkel és idegrendszeri érettségükkel. Budapesten a XVIII. kerületben három iskola tanulói közül kerültek ki a minta alanyai.
- Az első iskola kertvárosi, családi házas, jó környéken van, a gyerekek iskolai keretek között sportolnak (korcsolyázás és úszás), a családok társadalmi – gazdasági helyzete ezen a környéken az átlagnál jobb, a szülők iskolai végzettsége is inkább felső vagy középfokú.
- A második általános iskola lakótelepen van, nincs beépítve sportolás a gyerekek napirendjébe, a környéken inkább átlagos gazdasági – társadalmi helyzetű családok élnek, a szülők iskolai végzettségére inkább a középfok a jellemző, de felsőfokú, szakmunkás és általános iskolai is megtalálható.
- A harmadik iskola a kerületi tanulásban akadályozott, autista és halmozottan sérült gyerekek iskolája. Ide a gyerekek a Nevelési tanácsadó illetve a Tanulási Képességeket Vizsgáló Bizottság által végzett vizsgálat alapján kerülhetnek be.
Vizsgálat:
A különféle tanulási zavarok és a mozgásfejlődés érettsége közötti kapcsolat már bizonyított. Így az egyensúlyérzékelés, a nagymozgások, a bonyolultabb összetett mozgások gyengesége és az idegrendszeri éretlenség egy-egy óvodás vagy kisiskolás korú gyermeknél nagyobb valószínűséggel vezet majd valamilyen tanulási problémához.
A vizsgálatomban a tanulási zavar és az idegrendszeri érettség, valamint a mozgásfejlődés közötti összefüggéseket igyekeztem feltárni, figyelembe véve a gyerekek sportolási szokásait és a szülők iskolai végzettségét is. Eset–kontroll vizsgálatban hasonlítottam össze összesen 38 gyerek idegrendszeri érettségét és a mozgásfejlődésüket a tanulási eredményeikkel. A gyerekeket négy csoportra osztottam:
- tanulásban akadályozott,
- logopédiai osztály,
- „fejlesztős” gyerekek,
- és kontroll csoport.
A mozgásfejlődés csecsemőkorban és a későbbi iskolai tanulási teljesítmények kapcsolata korrelál (összefügg) egymással. A súlyosabb tanulási problémák esetén, a tanulásban akadályozott gyerekek mozgásfejlődéséről elmondható, hogy átlagosan egy hónappal később kezdik el a különböző mozgásformákat (fordulás, gurulás, kúszás, mászás, felállás, járás), egyet, az ülést kivéve. Ennek a magyarázata az lehet, hogy a kisbaba sokáig nem csinál egyáltalán semmit, nem szeret hason lenni, sokat sír, mert megerőltetők számára ezek a mozgások, ezek a helyzetek, mivel mind az izomzata, mind az idegrendszere gyengébb. A szülők pedig igyekszenek valami hasznosat tenni, és amikor már elérkezik az ülés időszaka, (hét-nyolc hónapos kor), akkor elkezdik ültetni, ölükben, etetőszékben, földön, s mivel a csecsemő nem mozgássérült, így hamar megtanulja. De ez a folyamat nem magától indult be, nem automatikus, ha kivárnák, akkor valószínűleg ez a mozgásforma is ugyanúgy, mint a többi később jelentkezne. A lassú vagy megkésett mozgásfejlődés kockázati tényezője a tanulási problémának.
Eredmények:
A vizsgálatom szerint az idegrendszeri éretlenség rizikó faktor. Majdnem két és félszeresére növeli a tanulási probléma kialakulásának esélyét azokkal a gyerekekkel szemben, akiknek az idegrendszerük érett. A csoportok átlagértékeit összehasonlítva:
- a tanulásban akadályozott gyerekek idegrendszeri érettsége 25%-os,
- a logopédiai osztályé 61%,
- a „fejlesztős” gyerekeké 65%,
- míg a kontroll csoporté 82%-os volt
(az idegrendszeri érettséget 75%-tól tekintjük megfelelőnek).
Ezzel szemben a sport protektív faktor, kb. 20%-kal, csökkenti a tanulási probléma meglétét. A fiúk veszélyeztetettebbek, 1,7-szer nagyobb esélyük van a tanulási probléma kialakulására, mint a lányoknak.
Összességében elmondható, hogy a tanulási zavar és a mozgás különböző szegmensei összefüggenek egymással, ezért már jóval öt éves kor előtt lehetnek jelei a tanulási problémának, amit észre kellene venni, és időben el kellene kezdeni a megfelelő terápia alkalmazását. A jelenlegi rendszer nem a leghatékonyabb, kevés a felzárkóztatáshoz rendelkezésre álló idő és nagyon sok az éretlen gyerek, ráadásul nem is biztos, hogy mindenki adekvát fejlesztést kap. Ez a társadalomra egyre nagyobb teherként nehezedik, mert minél több, és minél súlyosabb problémával rendelkeznek a gyerekek, annál több szakembert kell biztosítani, nem beszélve a hosszú távú következményekről. A korai fejlesztés, bár rövidtávon költségesebbnek tűnhet, hosszútávon mindenképpen megtérül.
Belina Katalin
A Nyúlcipő Konduktív Alapítvány vezetője